Szakmai iránymutatók
Az étterme nem egy hely – hanem egy érzés
Mit kommunikál valójában a közösségi médiában?
Az éttermek közösségi média jelenléte gyakran ott akad el, ahol a legtöbb tulajdonos a legnagyobb hangsúlyt érzi: az ételeknél. Szép fotók, napi menük, akciók, nyitva tartás. Mindez fontos – mégis ritkán ez az, ami miatt egy vendég dönt.
A vendégek nem éttermeket választanak. Érzéseket választanak.
A közösségi média pedig nem információs tábla, hanem érzelmi döntés-előkészítő tér.
A vendég fejében nem logika zajlik, hanem önigazolás
Amikor valaki meglát egy posztot az étterméről, nem azt kérdezi magában, hogy
„Racionálisan jó-e ez az ajánlat?”
Hanem azt:
– Ide illenek hozzám az emberek?
– Itt jól fogom érezni magam?
– Ez a hely rólam szól?
A pszichológia ezt affektív döntéshozatalnak nevezi: előbb születik meg az érzés, és csak utána a magyarázat. A közösségi médiában ezért nem az számít, mit mondanak, hanem mit érez a vendég, miközben nézi.
A legtöbb étterem „beszél” – de kevesen kapcsolódnak
Ha végiggörgetjük az éttermek oldalait, gyakran ezt látjuk:
„Ma is várjuk Önöket szeretettel”
„Friss alapanyagokból”
„Kiváló séfünk ajánlata”
Ezek igaz állítások.
Csak épp nem váltanak ki érzelmi reakciót.
A vendég nem azért áll meg egy posztnál, mert korrekt információt kap, hanem mert magára ismer. Mert egy mondat, egy hangulat, egy pillanat azt üzeni neki: „Itt jó lenne most lennem.”
Az étterem márkája nem a logó – hanem a hangulata
A közösségi médiában az étterme nem a fizikai terében versenyez, hanem a vendég figyelméért. És ebben a térben nem a legszebb étel nyer, hanem a legerősebb érzelmi narratíva.
Érdemes feltennie magának a kérdést:
Ha az éttermem egy ember lenne, milyen személyiség lenne?
Nyugodt vagy pezsgő?
Hagyománytisztelő vagy kísérletező?
Megengedő vagy elegáns?
Ha ezt nem tudatosan kommunikálja, a vendég akkor is kialakít róla egy képet – csak épp nem biztos, hogy olyat, amilyet szeretne.
A bizalom nem posztokból, hanem következetességből épül
A pszichológiai bizalom egyik alappillére az ismétlődés.
Amikor a vendég újra és újra ugyanazt az érzést kapja az oldalán:
ugyanaz a hangnem,
ugyanaz az értékrend,
ugyanaz a stílus,
akkor az agya ezt mondja: „Ez a hely kiszámítható. Ide vissza lehet térni.”
Ezért nem az a kérdés, hogy milyen gyakran posztol, hanem hogy
mennyire következetesen ugyanazt az élményt közvetíti.
Mit vigyen haza a vendég – még mielőtt belépne?
A legerősebb közösségi média jelenlét nem eladni akar, hanem előre megadja az élményt:
a lassú vasárnapi ebéd nyugalmát,
a péntek esti felszabadultságot,
az „ide jó elhozni valakit” érzését.
Ha a vendég már a telefonján át megéli ezt, a döntés szinte magától megszületik.
Az étterme közösségi média felülete nem marketingcsatorna.
Ez az első találkozás.
És ahogy az életben, itt is igaz:
nem arra emlékeznek, mit mondott,
hanem arra, milyen érzést hagyott maga után.
Konyhai működést üzleti pénzügyi modellek
A következőkben azt mutatom be, hogyan építem fel a konyhai működést üzleti pénzügyi modellek mentén. A vendéglátásban a konyha eredménytermelő egység, ahol minden százalék számít. Én ma már úgy tekintek rá, mint egy olyan rendszerre, ahol a Food Cost, a Waste Ratio és a készletforgási sebesség legalább olyan fontos, mint az ízek vagy a vendégélmény.
Food Cost% – a konyha legkritikusabb pénzügyi mutatója
A napi működésben a Food Cost%-ot folyamatosan követem.alapanyagok ára / eladási ár) x 100%.
Nem csak havi záráskor: menet közben is vizsgálom, milyen hatásai vannak a szezonális ármozgásoknak, a beszállítói árváltozásoknak vagy a receptek finomhangolásának.
A célom: stabil, kiszámítható árrés, amelyet normázott receptekkel és szigorú készletkontrollal tartok fenn.
Waste Ratio – a leggyorsabban javítható veszteségpont
A hulladékarányt (waste ratio) külön kezelem, mert itt tud a vendéglátásban a leggyorsabban „szivárogni” a pénz.
Minden selejtet, visszárut és technológiai veszteséget nyilvántartok.
Ezek alapján:
módosítom a porciókat,
optimalizálom a feldolgozási sorrendeket,
és újrastrukturálom a beszerzési mennyiségeket.
A tapasztalatom: már 2–3% waste-csökkentés is érezhetően javítja az üzemi eredményt.
Készletforgási sebesség és lekötött tőke csökkentése
A konyhai készlet nem csupán alapanyag — lekötött tőke.
Én minden alapanyag-kategóriára készletforgási számot vezetek:
milyen gyorsan fordul meg, mennyi időre áll bennem pénz, és mely termékek okoznak likviditási szűkületet.
Ennek alapján csökkentettem:
a túlzottan felhalmozott „lassú” tételeket,
a romlandó áruk felesleges készleteit,
és azokat az impulzusvásárlásokat, amelyek valójában nem térültek meg.
Szezonalitás mint árfolyamoptimalizálási eszköz
A szezonális alapanyagokat kifejezetten pénzügyi eszközként kezelem.
A szezonalitás ugyanis:
alacsonyabb beszerzési árat,
magasabb minőséget,
gyorsabb készletforgást,
és jobb árrést eredményez.
A menüm mindig ehhez igazítom; nem csupán kreatív döntés, hanem pénzügyi stratégia.
Operatív KPI-k, amelyekkel a konyhát irányítom
A legfontosabb mutatóim:
Food Cost%
Prime Cost (Food + Labor)
Waste Ratio
Inventory Turnover
Par Level-ek és eltérésmutatók
Portion Control követési adatok
Beszerzési ármozgások heti elemzése
Ezek együtt adják meg azt a rálátást, amely nélkül ma már nem lehet a vendéglátásban hatékonyan működni.
Executive Chef – A konyha stratégája és kulcsfontosságú döntéshozója
Az éttermi hierarchia csúcsán az executive chef áll – ő az, aki nem csupán a főzésben, hanem a teljes konyhai rendszer működtetésében is meghatározó szerepet játszik. Míg a chef de cuisine a napi operatív munkát irányítja a konyhában, addig az executive chef feladatai ennél jóval szélesebbek: stratégiai tervezés, pénzügyi felelősség, csapatépítés és kreatív irányvonalak meghatározása.
Az executive chef fogalma
Az executive chef a vendéglátóegység (vagy akár egy teljes étteremlánc, hotel vagy csoport) legmagasabb rangú konyhai vezetője. Feladatai nagy része már nem a tűzhely mellett zajlanak: inkább menedzseri jellegűek. Ő az, aki összehangolja a konyha működését a vállalkozás üzleti céljaival.
Másképp fogalmazva:
az executive chef ott kezdődik, ahol a konyhai operatív irányítás véget ér és a stratégiai gondolkodás átveszi a szerepet.
Az executive chef főbb feladatai
1. Stratégiai tervezés és koncepcióalkotás
Az executive chef tervezi a teljes éttermi vagy szállodai gasztronómiai irányvonalat.
Feladatai közé tartozik:
új étlapok és tematikus ajánlatok kidolgozása,
kulináris trendek beépítése,
a márka gasztronómiai identitásának formálása.
2. Pénzügyi tervezés és költségkontroll
Az executive chef gazdasági felelősséggel is bír.
Többek között:
költségvetést készít,
meghatározza az étlap önköltségeit,
optimalizálja a nyersanyag-felhasználást,
figyeli a profitabilitást.
Ebben a szerepben a kulcsszó: üzemeltetési hatékonyság.
3. Csapatvezetés és humánerőforrás-menedzsment
Az executive chef koordinálja a teljes konyhai hierarchiát – nemcsak egy, hanem több részleg vagy konyha élén is állhat.
Feladatai:
toborzás és szakmai kiválasztás,
vezetők képzése (chef de cuisine, sous chef),
teljesítményértékelés,
a konyhai kultúra fejlesztése.
Ő az, aki hosszú távra építi fel a csapatot.
4. Minőségbiztosítás több szinten
Az executive chef garantálja, hogy minden étterem vagy részleg ugyanazt a színvonalat képviselje.
Ez magában foglalja:
receptúrák standardizálását,
tálalási protokollok kialakítását,
ellenőrzéseket, próbafőzéseket,
szolgáltatási minőség felügyeletét.
5. Beszállítói kapcsolatok és tárgyalások
Magasabb szinten a chef már közvetlenül tárgyal beszállítókkal:
árakról,
minőségről,
hosszú távú együttműködésekről.
A cél: konzisztens minőség és stabil ellátás biztosítása.
Miben különbözik az executive chef a chef de cuisine-tól?
Terület Chef de Cuisine Executive Chef
Fókusz Napi operatív irányítás a konyhában Stratégiai és vezetői feladatok
Munkavégzés Konyhai jelenlét, főzés, tálalás Iroda + ellenőrzések + meetingek
Felelősség Egy konkrét konyha irányítása Több konyha vagy egész egység
Cél Működés biztosítása Fejlődés, tervezés, márkaépítés
Összegzés
Az Executive chef a konyhaművészet üzleti, stratégiai és kreatív csúcsfigurája. Nemcsak szakács, nemcsak vezető, hanem olyan szakember, aki a kulináris víziót összehangolja a vállalkozás céljaival. A pozíció egyszerre igényel kiemelkedő szakmai tapasztalatot, üzleti szemléletet, vezetői érzéket és kiváló kommunikációt.
A modern gasztronómiában az Executive chef szerepe egyre inkább összemosódik a vállalatirányítással: ő az, aki meghatározza, hogy a vendég milyen élménnyel távozik — még akkor is, ha személyesen nem áll a tűzhely mögött.
A vendéglátás fejlesztése az ételfotók pszichológiáján keresztül
A vendéglátásban ma már nem elég jó ételt készíteni – el kell tudni adni az élményt már az első pillanatban. Ez a pillanat pedig egyre ritkábban az étteremben történik, sokkal inkább egy képernyőn: weboldalon, közösségi médiában vagy egy ételkiszállító alkalmazásban.
A következőkben azt járjuk körül, hogyan befolyásolják az ételfotók a vendégek döntéseit pszichológiai szinten, és miért kulcsszereplők a vendéglátás tudatos fejlesztésében.
Az első falat a szemünkkel történik
Az emberi agy vizuális alapon hozza meg a gyors döntéseket. Egy jól megkomponált ételfotó már azelőtt kiváltja az étvágyat, hogy a vendég egyetlen sort is elolvasna az étlapról. Ez nem marketingtrükk, hanem biológiai és pszichológiai reakció.
Hogyan aktiválják a képek az éhségérzetet,
csökkentik a rendelés előtti bizonytalanságot,
és növelik a „meg akarom kóstolni” érzést.
Bizalomépítés képeken keresztül
Az étterem-tulajdonosok egyik legnagyobb kihívása a bizalom megteremtése – főleg új vendégek esetében. Az ételfotók itt kulcsszerepet játszanak.
Ha a képek hitelesek, igényesek és következetesek, azt üzenik:
„Amit látsz, azt kapod.”
Miért rombolja a bizalmat a túlszerkesztett fotó,
hogyan alakul ki csalódás már az első rendelésnél, és miként lehet ezt tudatos fotózással elkerülni.
A pszichológia, ami elad helyetted
Bizonyos vizuális elemek tudat alatt hatnak a vendégekre:
meleg színek növelik az étvágyat,
a textúrák közelsége érzelmi reakciót vált ki,
a tálalás rendezettsége minőséget sugall,
a környezet (asztal, kéz, fények) segít belehelyezkedni a helyzetbe.
Ezekről a mechanizmusokról gyakorlati példákon keresztül beszélünk majd, kifejezetten étterem-tulajdonosi szemszögből.
Ételfotó mint üzleti döntés
Fontos hangsúlyozni: az ételfotó nem esztétikai extra, hanem üzletfejlesztési eszköz. Hatása mérhető:
nő az online rendelések aránya,
gyorsabb döntések születnek, és gyakrabban választanak magasabb árfekvésű fogásokat.
Boncolgatjuk, mikor éri meg profi fotóst bevonni, és mikor lehet házon belül jól dolgozni.
Választ kaphat:
Miért „eszik a vendég először a szemével”?
Hogyan hat az ételfotó az árérzékenységre?
Mik a leggyakoribb hibák, amiket éttermek elkövetnek?
Hogyan lehet képekkel növelni a bizalmat és a bevételt?
Vendéglátás fejlesztése tulajdonosi szemlélettel
Teljes podcast és videó szakmabelieknek
A vendéglátás működtetése ma egyre összetettebb feladat. Tulajdonosként nemcsak a minőségért és a vendégélményért felelünk, hanem a csapatért, a pénzügyi stabilitásért és az üzlet hosszú távú fenntarthatóságáért is.
Ezekről a kérdésekről szól a vendéglátás-fejlesztési podcast és videó, amelynek célja, hogy szakmai párbeszédet indítson, és gyakorlati tapasztalatokon keresztül nyújtson iránymutatást.
Miről szól a teljes beszélgetés?
A podcast és a videó középpontjában a tulajdonosi nézőpont áll. Olyan témákat érintünk, mint:
a tudatos vendéglátóipari működés alapjai,
a tulajdonosi szerep és felelősség alakulása,
a csapatépítés és a szervezet fejlesztése,
valamint azok a döntések, amelyek hosszú távon meghatározzák egy egység működését.
A tartalom célja nem az ítélkezés vagy az általánosítás, hanem a valós tapasztalatok megosztása, őszinte szakmai szemlélettel.
Miért lehet hasznos vendéglátó tulajdonosként?
A napi operatív feladatok mellett gyakran nehéz időt és teret találni az átgondolt fejlesztésre. A beszélgetés abban kíván segítséget nyújtani, hogy:
strukturáltabban lássuk a működést,
megalapozottabb döntéseket hozzunk,
és hosszabb távon is stabil rendszereket építsünk.
Szakmai hitelesség tapasztalaton keresztül
Meggyőződésem, hogy a szakmai hitelesség alapja az őszinte tapasztalatmegosztás. A podcast és a videó ennek szellemében készült: nem kész recepteket kínál, hanem gondolkodási keretet és gyakorlati példákat.
Ugyanakkor hiszünk abban is, hogy a fejlődés valódi terepe a mindennapi munka. Találkozzunk a konyhában, és bátran vessük bele magunkat a közös munkába – ott, ahol a döntések, a csapatmunka és a szakmai szemlélet valóban formát öltenek.
A teljes podcast és videó elérhető itt
Teljes adás megtekintése: 
Amikor a vezetői egó átveszi az irányítást – az önreflexió hiányának rejtett káros hatásai
A vezetői szerep természeténél fogva együtt jár hatalommal, felelősséggel és láthatósággal. Ezek önmagukban nem problémásak. A gond akkor kezdődik, amikor a vezető egója kontroll nélkül marad, és nem párosul tudatos önreflexióval. Az ilyen működés rövid távon akár sikeresnek is tűnhet, hosszú távon azonban komoly szakmai és emberi károkat okoz.
1. Torzuló döntéshozatal
Az önreflexió nélküli vezető hajlamos összekeverni a saját véleményét a valósággal.
A kritikát támadásként éli meg
A visszajelzéseket szűri vagy figyelmen kívül hagyja
A döntéseket nem adatokra, hanem személyes meggyőződésre és presztízsre alapozza
Ennek eredménye gyakran rossz irányba vitt stratégia, elszalasztott lehetőségek és ismétlődő hibák, amelyekből senki nem tanul – mert nincs tér a tanulásra.
.
2. Pszichológiai biztonság leépülése
Egy túlzott egóval működő vezető mellett az emberek gyorsan megtanulják, hogy:
nem érdemes kérdezni,
nem biztonságos hibázni,
nem tanácsos eltérő véleményt megfogalmazni.
Ez a légkör megöli az innovációt és a felelősségvállalást. A csapat tagjai nem gondolkodnak, hanem túlélnek. A csend nem az egyetértés jele, hanem az alkalmazkodásé.
3. A tehetségek elvesztése
A jó szakemberek nem feltétlenül a magasabb fizetés miatt hagyják el a szervezetet, hanem a vezetői működés miatt.
Az önreflexió nélküli vezető:
nem veszi észre, ha romboló hatással van másokra,
saját sikereként könyveli el a csapat eredményeit,
másokat hibáztat a kudarcért.
Az ambiciózus, gondolkodó munkatársak egy idő után továbbállnak. Akik maradnak, gyakran motiválatlanabbak vagy kevésbé konfrontatívak – ami tovább rontja a szervezet teljesítményét.
4.Vakfoltok és megállt fejlődés
Az egó egyik legnagyobb veszélye, hogy láthatatlanná teszi a vakfoltokat. Aki nem reflektál önmagára, az nem fejlődik.
Egy ilyen vezető:
ritkán kér valódi visszajelzést,
nem dolgozza fel a kudarcokat,
megmarad egy korábbi, már nem hatékony működésben.
Miközben a világ, a piac és a szervezet változik, ő ugyanazokkal az eszközökkel próbál irányítani – egyre kevesebb sikerrel.
5. Mit jelentene az egészséges alternatíva?
Az önreflexió nem gyengeség, hanem vezetői alapkompetencia.
Ez magában foglalja:
a saját reakciók és motivációk tudatos vizsgálatát,
a visszajelzések befogadását (még akkor is, ha kellemetlenek),
annak felismerését, hogy a vezetői szerep nem az egó, hanem a rendszer szolgálatáról szól.
Az önreflektív vezető nem tökéletes – de tanul. És ez az, ami hosszú távon bizalmat, teljesítményt és fenntartható sikert teremt.
A hosszú élet gasztronómiája
Az emberi élettartam növelése az elmúlt évtizedek egyik legdinamikusabban fejlődő kutatási területe. A hangsúly azonban egyre inkább eltolódik a puszta évek számáról az egészségben eltöltött élettartam (healthspan) irányába. Ebben az összefüggésben a táplálkozás szerepe már nem redukálható kalóriákra vagy makrotápanyagokra.
A legfrissebb tudományos eredmények alapján az élelmiszer biológiai, gazdasági és kulturális tényező egyszerre. Nemcsak az számít, mit eszünk, hanem az is, hogyan állítjuk elő, mennyire feldolgozott, milyen gyakran fogyasztjuk, és milyen társadalmi struktúrák teszik elérhetővé.
Ez a cikksorozat a gasztroökonómia szemszögéből vizsgálja a hosszú élet kérdését:
hogyan kapcsolódnak össze a táplálkozástudomány, a mikrobiom-kutatás, az öregedésbiológia és az élelmiszerrendszerek, és mit jelentenek ezek a felismerések a mindennapi döntéseink szintjén.
A hosszú élet nem egyetlen csodamódszer vagy divatos étrend eredménye. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy az egészséges öregedés rendszerszintű folyamat, amelyben az élelmiszereink minősége, feldolgozottsága és hozzáférhetősége alapvető szerepet játszik.
A gasztroökonómia megközelítése segít felismerni, hogy az étel nem pusztán fogyasztási cikk, hanem befektetés az egészségbe – egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Az, amit ma „olcsón” választunk, hosszú távon komoly egészségügyi és gazdasági költségeket hordozhat.
Cél:
bemutatni, hogy a hosszú, egészséges élet nemcsak biológiai kérdés, hanem táplálkozástudomány, mikrobiológia, közgazdaságtan és gasztronómia metszéspontja.
1. Mit mondanak a legújabb kutatások? – Élelmiszerek és hosszú élet 
2. A bélmikrobiom mint gazdasági és egészségügyi erőforrás
3. Feldolgozott vs. valódi élelmiszerek: mit „áraz” az öregedés?
4. Fermentáció, hagyomány és longevity: elfelejtett technológiák
5. A hosszú élet költségei és megtérülése – egyéni és társadalmi szinten
A hosszú élet gasztronómiája
Tudományos bizonyítékok az élelmiszerek szerepéről az egészséges öregedésben
A hosszú élet kutatása az elmúlt években egyértelműen elmozdult a betegségközpontú szemlélettől az egészségmegőrzés irányába. A fókusz ma már nem az, hogyan kezeljük az időskori betegségeket, hanem az, hogyan lassíthatók az öregedés biológiai folyamatai – ebben pedig az élelmiszerek kulcsszerepet játszanak.
1. Epidemiológiai bizonyítékok: mit esznek a hosszú életű populációk?
A hosszú életű közösségeket vizsgáló kutatások (pl. az ún. Blue Zones) meglepően konzisztens mintázatot mutatnak:
magas növényi eredetű élelmiszerbevitel,
alacsony ultrafeldolgozott élelmiszerfogyasztás,
egyszerű, helyi alapanyagokra épülő étrend,
mérsékelt kalóriabevitel, de magas tápanyagsűrűség.
Fontos gasztroökonómiai tanulság: ezek az étrendek nem „prémium” étrendek, hanem kulturálisan beágyazott, fenntartható rendszerek.
2. Klinikai kutatások: étrend és biológiai öregedés
Nagy, kontrollált vizsgálatok (pl. mediterrán étrendet elemző intervenciós tanulmányok) kimutatták, hogy bizonyos étrendi mintázatok:
csökkentik a gyulladásos markereket,
javítják az inzulinérzékenységet,
lassítják a kardiovaszkuláris és neurodegeneratív folyamatokat.
Ezek a hatások nem egyetlen összetevőnek köszönhetők, hanem élelmiszer-mátrixoknak: a rostok, polifenolok, zsírsavak és mikrotápanyagok együttműködésének.
3. A mikróbiom szerepe: az élelmiszer mint információ
Az utóbbi évek egyik legfontosabb felismerése, hogy az élelmiszer nemcsak tápanyag, hanem biológiai jel. A bélmikrobiom összetétele közvetlen kapcsolatban áll:
az immunrendszer működésével,
az anyagcsere rugalmasságával,
az alacsony fokú krónikus gyulladással (inflammaging).
A kutatások szerint a rostban gazdag, fermentálható szénhidrátokat tartalmazó élelmiszerek és a fermentált termékek növelik a mikrobiális diverzitást, amely az egészséges öregedés egyik legerősebb prediktora.
4. Feldolgozottság és élettartam: egyértelmű összefüggések
Nagy populációs vizsgálatok következetesen összekapcsolják az ultrafeldolgozott élelmiszerek magas fogyasztását:
magasabb összhalálozással,
gyorsabb funkcionális hanyatlással,
anyagcsere- és szív-érrendszeri betegségekkel.
Gasztroökonómiai szempontból ez kritikus kérdés:
az olcsó, gyors, erősen feldolgozott élelmiszerek rövid távon költséghatékonyak, hosszú távon viszont jelentős egészségügyi „rejtett költséget” hordoznak.
5. Következtetés: a hosszú élet nem luxus, hanem struktúra
A kutatások összképe egyértelmű:
a hosszú életet támogató étrend nem extrém, nem divatos és nem bonyolult, hanem:
minőségi,
alacsonyan feldolgozott,
kulturálisan fenntartható.
A gasztronómia itt válik igazán fontossá: az egészséges élelmiszerválasztás nemcsak egyéni felelősség, hanem rendszerszintű kérdés is.
A cikksorozat következő részeiben tovább bontogatom ezt a rendszert:
a bélmikróbiom szerepétől a fermentáció jelentőségén át egészen a feldolgozott élelmiszerek rejtett aráig.
A cél nem gyors válaszok adása, hanem megalapozó gondolkodási keret kialakítása a hosszú, egészséges élet
Vendéglátás fejlesztés HR aspektusból
Az állásinterjú, ami jobb döntésekhez vezet …
Egy jelölt belép az irodába, mosolyog, kicsit ideges, de lelkes. A vezető is kész a gyors megoldásra: „Ez az ember jó lesz, pont ilyet keresek.” És a HR ott áll a kettő között, tudva, hogy az interjú nem csak arról szól, ki foglalja el a pozíciót.
Mert az interjú több, mint beszélgetés. Ez a pillanat, amikor mindkét fél szembesülhet a valósággal:
Milyen a csapat, a kihívások, a vezetési stílus?
Mit várnak el igazán, és mire számíthat a jelölt?
Sok jelölt nem kérdez eleget, mert fél, hogy „rossz benyomást” kelt. A vezető néha csak a gyors megoldást látja. Ha ilyenkor nem áll mellettük a HR, az első hetekben derülnek ki a problémák: elakadó onboarding, próbaidős kilépés, csalódottság.
De amikor a jelölt mer kérdezni, a vezető mer őszinte lenni, és a HR tartja a kereteket, történik valami különleges: az interjú valós képet ad, és a döntés nem találgatás, hanem tudatos választás lesz.
Az állásinterjú nem csak egy folyamat – ez egy lehetőség arra, hogy jó döntéseket hozzunk, és hosszú távon elégedett munkatársakat, erős csapatot építsünk. Mert a sikeres felvétel nem gyors – hanem tartós.
|
|
|
|
|
|